A figyelem meditáció. Mindegy, hogy mit figyelsz. Nézheted a fákat, nézheted a folyót, nézheted a felhőket, nézheted a játszó gyerekeket. A figyelem meditáció. Nem az számít, hogy mit nézel; nem a figyelem tárgya számít.
Maga a tény, hogy figyelsz, hogy tudatos és éber vagy – ez a meditáció. Ne feledd: a meditáció tudatosságot jelent. Bármit teszel is tudatosan, az meditáció. Nem a cselekvésen van a hangsúly, hanem azon, hogy miként cselekszel. A séta lehet meditáció, ha éberen sétálsz. Az ülés lehet meditáció, ha éberen ülsz. A madarak trillájának hallgatása lehet meditáció, ha tudatosan hallgatod. Elméd belső hangjainak figyelése lehet meditáció, ha közben éber és tudatos maradsz. A lényeg az, hogy ne légy alvajáró. Akkor bármit is csinálsz, az meditáció.
A tudatosság útján tett első lépés, hogy éberen figyeled a tested. Apránként minden mozdulatról, a legkisebb mozgásról is tudni fogsz. S ahogy egyre tudatosabbá válsz, csoda történik: dolgok, amiket azelőtt tettél, egyszerűen eltűnnek. A tested lazább lesz, működése összehangoltabb. Mélységes csönd tölti el még a testedet is. Lágy muzsika vibrál a sejtjeidben.
A második lépés, hogy tudatossá válsz a gondolataidra. Ugyanaz a teendő a gondolatokkal. Ezek nem olyan kézzelfoghatók, mint a test, és persze veszélyesebbek is. S ha tudatossá váltál a gondolataidra, csodálkozni fogsz azon, ami legbelül zajlik. Ha sorra lejegyzed a belső történéseket, nagyon meg fogsz lepődni. El sem hiszed majd, hogy ez történik veled. Aztán, ha tíz perc múlva elolvasod, amit írtál, úgy fogod találni, hogy elméd teljesen elborult. Mivel nem vagyunk tudatosak, ez az egész őrület a felszín alatt munkál. Kihat mindarra amit teszel, kihat mindarra, amit nem teszel; kihat mindenre. Végeredményben az egész életedet meghatározza. Úgyhogy ezzel az őrülettel kell valamit csinálni. És a tudatosságban az a csodálatos, hogy fölösleges bármit is tenned azonkívül, hogy tudatossá válsz.
Azzal, hogy éberen figyeled, máris változik a dolog. Lassacskán eltűnik belőled az őrült, a gondolatok egy bizonyos alakzatba rendeződnek – már nem olyan zavarosak, már-már összefüggő egészet alkotnak. És aztán még inkább elmélyül a belső csend. S amint tested és elméd lecsendesedik, észreveszed, hogy ezek működése is összehangolt. Híd köti össze őket. Már nem különböző irányba futnak, nem más-más ló hátán ülnek. Első ízben jön létre összhang a test és az elme között, és ez az összhang nagyban elősegíti a harmadik lépés megtételét; azt, hogy tudatossá válj az érzéseidre, az érzelmeidre és a hangulataidra.
Ez a legfinomabb réteg s egyúttal a legproblémásabb is, de ha képes vagy tudatosan viszonyulni a gondolatokhoz, akkor ez csak egy újabb lépés. Egy fokkal nagyobb tudatossággal kezded nyomon követni hangulataidat, érzéseidet és érzelmeidet. Ha pedig egyszer tudatába kerülsz ennek a háromnak, akkor ezek egyetlen jelenséggé olvadnak össze. És miután a háromból egy lett – tökéletesen együttműködik, dallama együtt lüktet: egyetlen zenekarrá vált -, következik a negyedik lépés. De ez már tőled független. Önmagától megy végbe. Ajándék. Azok jutalma, akik végigcsinálták az előző három lépést.
A negyedik lépés a végső tudatosság, amely fölébreszt. Az ember tudatossá válik a saját tudatosságára. Így lesz valakiből Buddha, felébredett, megvilágosodott. És csak az ébredés után ismerheti meg az ember az üdvösséget. A test élvez, az elme boldog, a szív örül; a három együtt üdvözül; ez az üdvösség a keresés célja, a szannyász célja – a tudatosság pedig a hozzá vezető út.
A lényeg az, hogy éber maradsz, hogy figyelmed nem lankad, hogy egyre csak figyelsz és figyelsz és figyelsz. És amint egyre rendületlenebb, állhatatosabb és kitartóbb vagy a figyelésben, szép lassan végbemegy az átalakulás. A dolgok, melyeket eddig figyeltél, eltűnnek. Első ízben történik meg, hogy magából a megfigyelőből megfigyelt lesz. Hazaérkeztél.
Osho – Meditáció